Egyben

Miért nézel éjszakánként?

Hisz önmagadat látod.

De vajon melyik vagyok én?

A test, aki az ágyon pislog?

Tán az elme, aki nézi a testet?

Melyik vagyok?

Hisz mindkettőnek kéne lennem,

Egyben.

De elmém külön mozog,

Bárcsak tudnám ki vagyok.

Holnapután is ő maradok?

Világom egyben van,

Fejemben kedves hang:

„Kérlek maradj így örökre,

Önmagad ne tedd tönkre.”

Világod összevissza,

Kesze-kusza,

De fejedben a hang

Mikrofonban kiáltja:

„Légy szabadon enigma!”

Szeresd a magadban levőt,

adj neki levegőt!

Szánd a melletted levőt, tegnap még beletört.