Miért nézel éjszakánként? Hisz önmagadat látod. De vajon melyik vagyok én? A test, aki az ágyon pislog? Tán az elme, aki nézi a testet? Melyik vagyok? Hisz mindkettőnek kéne lennem, Egyben. De elmém külön mozog, Bárcsak tudnám ki vagyok. Holnapután is ő maradok? Világom egyben van, Fejemben kedves hang: „Kérlek maradj így örökre, Önmagad ne tedd tönkre.” Világod összevissza, Kesze-kusza, De fejedben a hang Mikrofonban kiáltja: „Légy szabadon enigma!” Szeresd a magadban levőt, adj neki...