Hagyjon békén!

Eldöntötte, a mai reggel sem lesz más, mint a többi. Nem lesz érzelgős. Nincs ezen a döntésen mit változtatni, nem fogja meggondolni magát. Lassan ette a müzlit. A tej pont kifogyott, és a müzlis doboz is üres. Büszke volt magára. Körülnézett. Nem utálta a konyhát, de soha nem volt ereje, hogy igazán berendezze úgy, ahogy ő azt szerette volna. Az asztalhoz például végül soha nem vett második széket. Miután végzett az evéssel, felöltözött és kilépett az utcára. Maga mögött bezárta az ajtót, a kulcsot pedig egy kukába hajította. Nem könnyíti meg a dolgát az örököseinek, gondolta, és egy pillanatra kaján vigyor ült ki az arcára. Nyugodtan haladt a Városliget felé. , és leült a tóparton. Elővette a karóráját a zsebéből és ránézett. Negyed tíz. Lassan itt az ideje, bármelyik percben bekövetkezhet. Kellemes nyári délelőtt volt. Az a nap, amikor nincs túl meleg, de a munkába igyekvő férfiak már feltűrik az ingujjukat. Ekkor villant át rajta: micsoda csapnivaló hülye. Hát csak nem fogják fényes nappal, egy parkban lepuffantani. Ha szeretné, hogy minél hamarabb végezzenek vele, segítenie kell annak a bérgyilkosnak. Gyorsan találnia kell egy sikátort, valami mellékutcát. Felpattant, és szapora léptekkel elindult. Beért egy koszos kis utcába, és lihegve megállt. A falat támasztva kifújta magát, és elmosolyodott. Micsoda ügyesen kigondolta ezt a dolgot. Rá aztán senki nem fog úgy emlékezni, mint egy zöldségre, neki aztán nem fognak pelenkát cserélni. Levette a zakóját, és leterítette a földre, majd ráült. Ez igen, ez szabadság. Ma végre is azt csinál, amit akar. Bármit megtehet, csak hát persze itt kell maradnia, nem akar azért estig várni a lövöldözéssel. Egy kutya futott oda a lábához, és elkezdte körülötte turkálni a szemetet. Rögtön utána a sikátorba beszaladt egy fiatal lány, kezében lóbálta a pórázt. – Ne haragudjon, uram! – kiabálta, és elkapta a kutya nyakát. – Minden rendben? – kérdezte, majd meg sem várva a választ folytatta: – Van nálam egy kis pénz, odaadom, vegyen magának egy vizet, meg valamit enni – mondta, miközben a táskájában turkált. Lenge, virágos ruhában volt, haját épphogy megsütötte a háztető felett átbukó nap. – Jaj, dehogy is, nem vagyok hajléktalan, csak várakozom, azért ültem le. – Biztosan nincs szüksége semmire? – nézett fel a lány. – Nincs, köszönöm. – Hát, akkor további jó ööö... üldögélést – mondta mosolyogva, és elment. Ez azért mégsem járja, hogy őt itt csövesnek nézzék. Felpattant, kezébe vette a zakóját, és elindult kifelé a sikátorból. Valószínűleg a gyilkos majd este végez vele. Hova is gondolt, hát persze. Na, a fenének kelt ilyen korán. De ha már itt van, kiélvezi élete utolsó kávéját. Beült egy kedves kávézó teraszára, és az embereket bámulta. Az elmélkedését a pincér érkezése zavarta meg. Fiatal, magas fiú volt, mosolyogva nyújtotta felé az itallapot. 

Miközben a kávét szürcsölte, egyre idegesebb lett. Érezte, hogy milyen igazán elege van ebből az egészből. Egész életében várt, várt, hogy történjen valami, várt, hogy megtalálja az igazit, várt, hogy megtalálja, mi célja van a szürke életének. Elege van, történjen valami az ő kedve szerint! Felpattant és kiviharzott a kávézóból. Ha nem végeznek vele hamar, esküszik, hogy ő fogja most már megtenni. Megelégelte a tehetetlen üldögélést. Felcaplatott a Gellért-hegy oldalába, és ott duzzogott, fortyogott a dühtől. Neki aztán ne kelljen még erre is várni. Legyen vége itt és most! Így vesztegelt ott vagy egy órát, amíg el nem fáradt az idegeskedésben. 

És ekkor újra motiváció ébredt benne. Itt az idő, hogy saját kezébe vegye a dolgokat. Lemegy, kiáll egy hídra, és kész, véget vet ennek a rossz viccnek, ami az élete. Kinézte magának a helyet. Kiállt a korlátra. Hátranézett. Talán azért, hogy még egyszer lássa a gyönyörű várost, vagy hogy megnézze, megpróbálják-e lebeszélni arról amit tenni készül. De körülötte mindenki sietett, és vagy nem látta, vagy nem érdekelte, hogy valaki a korláton lóg. 

Visszanézett az olajzöld folyóra. Na hát akkor itt a pillanat. Előszőr az egyik majd a másik lábát lóbálta ki a víz fölé. A szíve gyorsabban vert és átfutott a fején az a gondolat, hogy végül is milyen fura, hogy Ő most megszűnik. Nem lesz itt többé. Basszus hát ezért bérelt föl valakit, hogy ne kelljen ezekkel a gondolatokkal foglalkoznia. Ezért nem csinálja Ő. És amúgy is bepánikolt, biztos elrontaná, vagy ami még rosszabb túlélné. Ott állt a híd szélén és egyre csak az dobolt benne, hogy miért nem lehet úgy, ahogy Ő akarja, ahogy Ő tervezte. És egyre csak idegesebb és dühösebb lett. Nem! Ő még élni fog! Ő élni akar! Talán eddig nem úgy történt minden, ahogy tervezte, de talán pont így kellett lennie, és most jött el az Ő ideje. Le tud tenni és le is fog tenni még valami nagyot az asztalra. Végre átveszi az irányítást. Most, itt helyben! Bebizonyítja ennek a sok szarházinak, hogy nem volt felesleges az elmúlt hatvan-egynéhány év, hogy megvan benne az, mint bárki másban. 

Hirtelen olyan erőt érzett amit az elmúlt sok, sok évtizedben soha. Felhúzta magát a korlátra. Úgy képzelte el magát, mint egy sokat látott öreg lovag, aki utoljára indul vissza a harctérre, hogy megnyerje a háborút. Készen áll visszavenni élete várát. Leugrott a járdára, és előkapott egy lapot, amin egy telefonszám volt. Megkereste a mobilján, és írt egy üzenetet: „Meggondoltam magam. Hagyjon békén. A pénzt megtarthatja.” A telefont zsebre rakta, és hisztérikusan nevetve elindult. Közben terveket szőtt, mennyi mindent fog csinálni ma, meg holnap, meg holnapután. Tényleg, holnapután felül egy gépre, és itt hagy mindent. Pont mintha meghalna, gondolta, és hisztérikusan felnevetett.

M.K. késő délután kelt, és alig bírta magát kiszenvedni az ágyból. Lassan tisztogatta a műszereket, és közben átkozódott, hogy elvállalta – az ő szavaival élve – ezt a bazári szar melót. Mire kiért a külvárosi lakásából, már kezdett sötétedni.

Unatkozva ült a villamoson, és néha ránézett egy kis GPS-kijelzőjére. A rohadt életbe, gondolta, a mobilját persze fent hagyta. Mindegy, gyorsan végez evvel a depressziós szerencsétlennel, aztán visszamegy. Nem is érti, miért nem csinálja meg maga a dolgot. Mondjuk, ennyi pénzért megtenne elvetemültebb dolgokat is.