Csúszómászók

Nap nap után kilépek az utcára és végigsétálok a belvároson. Olykor a szemem ráfixálódik, képtelen elvonatkoztatni a bűztől és rothadástól, ami körülvesz engem. Érzem a testemen nyáladzó fehér öreg tekintetét, amikor elsétálok mellette az üres utcán, az aluljáró lépcsője előtt állva gyorsabban ver a szívem, mert az az ott lakó csöves üvöltözésétől visszhangzik már megint.  Aztán elsétálok egy swarovski órát és egy sört reklámozó óriásplakát mellett, amik az Oktogon látképét szennyezik, alattuk alkoholszágú kéregetők tömkelege.

Az Andrássyn elhúz mellettem valami napszemüveges 50-es egy ferráriban. Aztán megnyitom a telefonom és fejtetőig merülök  szponzorált politikai reklámokmocsarában .  A ma is tarra vágtak  6000  hektárnyi őserdőt, emiatt kipusztult  még 10 állatfaj után fogyassz többet és ne gondolkodj reklám következik a Meta jóvoltából.

Összeszorul a gyomrom és ökölbe a kezem. Valaki megkérdezi miújság és nekem az emberiségből való kiábrándultságon és reménytelen elkeseredésen kívül csak azt jut eszembe válaszolni, “amúgy minden oké“. Hazafele menet az aluljáróban őrjöngő hajléktalanra vagyok legkevésbé dühös.