Beszélgetés Csalogánnyal a numinózusról és az alkotásról

Csalogány (Pászkány Tímea Klaudia) munkája szerintem az egyik legérdekesebb a magyar zenei világban, amit az utóbbi időben szerencsém nyílt látni. Kellemesen ötvözi a magával ragadó színpadi jelenlétet, a csodálatosan boszorkányos és elbűvölő vokálokat, valamint az erős érzelmeket kiváltó instrumentálokat. A végeredmény pedig egy teljes spirituális utazás, aminek a hallgató épp ugyanannyira részese, mint maga a művész.

Az alkotó legújabb lemeze, a Szellemzaj, Hústenger egy emberi érzelmek sorozatát bemutató koncept album, ami a Melankóliától (Szellemzaj, Hústenger) jut el az Eufóriáig (Körbe Jár), több különleges egyéni élményt és állapotot is felsorakoztatva. Helyet kap a feldolgozott tapasztalatok listájában a Nosztalgia (Csillagtenger), a Derealizáció (Vákuum Csendben), sőt még a Numinózus (Nyílik A Menny) is.

A numinózus maga inkább egy állapotként definiálható, mintsem érzésként. Olyan állapot, ami leginkább egy szent jelenséghez hasonlít a befogadó szemszögéből, egyszerre járja át a mindent átható csodálat, ugyanakkor félelem is. Legtöbbször vallási kontextusban használatos, ám Csalogány új értelmezést nyújt a hangzás segítségével.

Kérlek mesélj magadról és az új lemezről.

Nagyon mélyről merítkeztem, pszichológiai témákból, vallásból és saját tapasztalataimból is, ezek ötvöződnek az anyagban. Komoly kutatómunkát végeztem, például a Szégyen dallal (Jöjj És Láss) kapcsolatban sokat olvastam a „lélekgyilkosságról”, ami egy pszichoanalitikus kifejezés, melyet Freud használt először. Ez a megnevezés nincs benne a kézikönyvekben, de nagyon közel áll a komplex traumához és az érzelmi abúzushoz.

Útközben egyébként nem csak a pszichológiához kerültem közelebb, hanem a valláshoz is; főleg a Numinózusnál, hiszen az kakukktojás az albumon. Szerintem az az egyetlen olyan érzelem, ami nem annyira kézzelfogható, ezért nagyon sok embert megkérdeztem róla. Ehhez volt a legtöbb idő megcsinálni az előkutatást, mert valami olyat kerestem, amit még most sem találtam meg pontosan, bármerre indultam csak új ajtókat nyitottam ki magam előtt.

Gondolom a keresés is közrejátszott, de miért pont a numinózust választottad, mi volt ennek a története?

Még pár évvel ezelőtt nagyon szomorú voltam és sétáltam az óbudai Főtéren, miközben Colin Stetson-tól a New History Warfare, Vol 2: Judges című albumot hallgattam. Egy pillanatra elkapott az érzés: mintha a mély szomorúságom, hirtelen felhígult volna fénnyel. Elmondhatatlan élmény volt, mintha, minden sokkal könnyebb lett volna, ugyanakkor mindennek a súlya is hatalmas volt, egyszerre fellazult a tér körülöttem. Utólag, amikor elkezdődött a Csalogány projekt, folyamatosan próbáltam visszanyúlni ehhez az érzéshez, de nem tudtam, hogy mit keresek, viszont ez az emlék mindig feljött bennem.

A művészi megfogalmazás hogyan szokott nálad alakulni?

Amikor dalt írok mindig élményekre vagy eseményekre gondolok, amik valamilyen szinten ihletőek voltak. Vannak emlékek, amiknek nincsen különösebb jelentésük, de olyan szintű érzelmi dinamikákat hordoznak, ami miatt megmaradnak, ezeket pedig gyakran szoktam pörgetni a fejemben. Szeretek visszanyúlni bizonyos pillanatokhoz, általában választ keresek rá, hogy miért pont most jut az adott dolog eszembe. Ha megtalálom a párhuzamot úgy érzem, hogy talán kicsit közelebb kerültem önmagamhoz.

Ami mostanában gyakran eszembe jut az 2019 nyara, mert ekkor költöztem Magyarországra. Nekem az a nyár a változások előkészítéséről szólt, és 2025 nyarát is ugyan ilyennek éltem meg, most is érzem magamban annak a gyereknek a szellemét, aki akkor voltam. Olyan mintha építenél magadnak egy utat, ami egy ajtóhoz vezet, viszont az ajtó mögött nem tudod mi van. Most is ezt érzem, teszem le a köveimet az ajtó felé és nem tudom mi lesz mögötte, de tudom, hogy le kell tennem a köveket, mert nem maradhatok a sötét szobában.

A Numinózus például onnan született, hogy volt egy álmom, ami bennem nagyon mély nyomot hagyott. Egyszerre volt gyönyörű, ugyanakkor félelmetes is. Ennek hatására indultam el a kutatás útján.

Ha jól tudom minden egyes dal a lemezen egy-egy érzelmet dolgoz fel, főleg pszichológiai szempontból. Ennél a dalnál hogyan alakult specifikusan ez a folyamat, hogyan öltötte azt a formát amilyennek az albumon hallható?

Ez egy nagyon nehéz folyamat volt, nagyon meg is viselt egyébként. Azt hittem, hogy felszabadító dolog lesz, viszont a választ még mindig nem találtam meg. Minél közelebb kerültem hozzá annál jobban eltávolodtam tőle, pedig a célom mindvégig az volt, hogy ismét megtapasztalhassam.

Amikor kutattam mindenfélét elolvastam, akár pszichológiai szakirományokat, akár teológiai munkákat, de először Jungnál találkoztam numinózus kifejezéssel. Utólag kiderült, hogy Rudolf Otto alkotta meg magát a szót és foglalkozott vele elsőként a „modern” értelemben.

A szakirodalomban és saját élményeimben való kutatás során próbáltam megközelíteni az érzést, de néha nagyon távol jártam tőle, néha meg annyira közel, hogy attól kerültem távol. Közben lassan megszületett a dalszöveg is, sok-sok próbálkozás után.

Kerestem még hasonló érzéseket is mert kíváncsi voltam. Ilyen például az unio mystica amiről úgy gondoltam, hogy elég közel áll a kutatott numinózushoz. Az unio mystica az, amikor a lélek egyé válik Istennel, amikor a felsőbb erő mindenben ott van. Számtalan érzés szembejött, például az egóhalál, és arról is olvastam, hogy a sámánok amikor transz állapotban vannak miket élnek át, hogyan tapasztalnak meg különféle észleléseket, ami nagyon komoly érzésekhez vezet.

Szerintem nagyon emberfüggő, hogy hogyan bírja el az elme azt a nehéz masszív valamit, ami akkor ránehezedik. El tudom képzelni, hogy valaki a numinózus érzésétől átmenne vallásos pszichózisba és itt a nagyon fontos kérdés, hogy hol van a határ a pszichotikus állapot és az Istenjelenés között? Hol lehet elválasztani a kettőt egymástól?

Maga a dal felépítése, hogyha jól gondolom különböző struktúrákat használ. Mi inspirált téged erre és melyik rész mit jelképez a numinózussal való kapcsolatodban?

Kicsit úgy gondolkodok erről, hogy egy történetet mesélek el vagy egy eseményt. A Nyílik A Menny azzal indul, amikor elkezd előjönni az érzés. A dal eleje azt mutatja be, amikor érezel, viszont nem tudatosítod magadban, csak mintha a levegő megváltozott volna. Utána a spoken word rész az, amikor realizálod és valamilyen szinten megpróbálod leírni az élményt. A vége fele már elkezded átadni magad az érzésnek és tapasztalsz. A „Szitál a fény” sorral induló rész az, amikor teljesen átadod magad, nem gondolsz, csak érzel, várod és megfigyelő vagy. A legvége pedig, amikor megijedsz, mert nem tudod mikor fogsz kilépni ebből az érzelmi világból. Honnan tudom, hogy kikerülök belőle és nem fogok benne maradni? Ez egy súlyos érzés, nagyon, mély, komplex észlelés, ami ijesztő, mert nem gyakori. Mindent átölel és mivel nem szándékosan kerültél bele, szándékosan nem is tudsz belőle kilépni, ennek a félelme az utolsó rész, amikor a hang recseg és törik. Valamilyen szinten benne van az is, hogy a tudat ezt nem képes feldolgozni. Már annyira csodálod, ami történik, hogy az agyad átbillen és mintha összeomlana, ezzel végződik igazából. Én jelenleg ott tartok a numinózussal, hogy egy létező érzés, viszont nagyon sokszor a pszichológia ezt zavarnak állítja be. Mivel én pszichológiai szempontból dolgozom fel az érzéseket a dal vége ezt akarja bemutatni, így az már akár pszichotikus állapot.

Abból, amit elmondtál úgy gondolom, hogy más emberek máshogy fogalmazzák meg és értelmezik a numinózust. Gondolom ebből is ered, hogy a tudomány és a vallás máshogy tekint rá. Szerinted a tudomány meg fogja tudni nevezni ezt az érzést a jövőben vagy mindig is a megvilágosult vallási állapotnak lesz a kulcsszava?

Szerintem abszolút, az ilyen jellegű tapasztalásoknak lesz tudományos megnevezése. Például amit ma szorongásnak vagy gyásznak ismerünk régebb lidércnyomásnak hívta a köznyelv. Szerintem a numinózus is ilyen lesz, vagy akár az ehhez hasonló nagyon ritka érzések is. Amikor már többet fogunk tudni az emberről, az agyról és Istenről, előbb-utóbb el fog jönni az a pont, hogy megnevezzük ezeket az érzéseket. Talán egyszer meg fogjuk majd tudni mondani konkrétan, hogy pontosan mi az eredete, miért és hogyan történik.

Szerinted, ha eljön ez az állapot, az nem kompromittálná az érzésnek a lényegét? Én ezt kicsit azzal tudom rokonítani, hogy a mai 21. századi agyunkkal azt mondjuk a régi kultúrák vagy természetvallások isteneire, hogy azért léteztek, mert különböző természeti csapásokat és az emberi természetet próbálták velük magyarázni. Szerinted, hogyha ezek az érzések megnevezhetők vagy levezethetők lesznek akkor nem veszítenek a szakrális lényegükből?

Elképzelhető egyébként. Nekem erről az jutott eszembe, hogy az ember nagyon kíváncsi viszont retteg attól, amit nem ismer és a numinózus ennek a kettőnek a keveréke. Azzal, hogy ez a dal kész van én a kutatást nem szeretném feladni. Nekem az érzés nem fog veszíteni az értékéből, de biztos lesznek olyan emberek, akiknek igen. De ahogy az ember fejlődik mindig talál magának valamit, amiben hinni tud. Nem abban hiszünk, amiben pár ezer évvel ezelőtt, de találunk magunknak más dolgokat, amik ugyan azt az űrt betöltik a lelkünkben. Például ilyen a művészet is.

Nagyon sok alkotásban megjelenik a numinózus, de nem feltétlenül tudatosan. Vannak festmények, versek, dalok, amikben benne van, nem szó szerint, csak bele van fonódva mélyen a jelentésbe a készítő akarata ellenére. Van egy Jahoda Sándor vers, amiben szerintem megjelenik ez az érzet (Tébolyában ápolt remény). Benne van ugyan abban a Colin Stetson albumban, amit akkor hallgattam, ízig vérig, benne van akár a Shine On You Crazy Diamond-ban. Szerintem a numinózus akkor is ott van, amikor kifekszel a csillagos ég alá, amikor a tengert nézed, vagy lebegsz a vízben.

Szóval igazából arra jöttél rá, hogy a numinózus kutatása olyan dolog, ami természeténél fogva hozzátartozik az emberhez?

Igen, az egy emberi dolog, hogy ezt megpróbáljuk. Szerintem, ha nem az elménk, hanem a lelkünk diktálna akkor nem próbálnánk leképezni, csak elfogadnánk. A lelkünk tudja, hogy mi az és megvédi tőle az elménket. Az elme ezt nem tudná felfogni és azért ennyire ijesztő, szerintem.

Ezzel a dallal az volt a célod, hogy átadd te hogyan érzed a numinózust, leképezd egy szinte meditatív folyamat alatt, vagy az, hogy másokban is előidézd?

Igazából nekem ezzel a dallal a célom az volt, hogy magamnak el tudjam készíteni annak a vázlatát, amit ilyenkor érzek, hogy fel tudjam idézni, mert ez egy olyan dolog amire nincsen kézzelfogható érzés.

Amikor elkezdtem a dalt akkor felmerült bennem, hogy ezt „mesterségesen” elő tudom-e idézni. Ha nem is teljesen, mert nyilván nem tudom pont ugyanúgy ábrázolni, de minél jobban közelíteni akartam hozzá. Elsősorban a célom, hogy az emberek érezzenek, vagy valamilyen formában érzést váltsak ki belőlük. És ha ezt az érzést apró darabjaiban is fel tudom idézni valakiben akkor már úgy érzem, hogy a dal elérte a célját.