Régen nem beszéltünk, Uram, tudom. Sokat gondolok Rád. Hogy vajon mit gondolsz arról, amit csinálok. Pedig annyiszor emlékeztetsz, hogy vársz rám. Hogy bármikor jöhetek, te mindig tárt karokkal vársz. Nekem persze mindig csak a züllés jut eszembe. De annyira nehéz elszakadni ettől a világtól, és megérkezni Hozzád. Annyival hatalmasabb vagy nálam, Uram. Én meg apró porszem a Te hatalmasságoddal szemben. Gyenge vagyok, Uram és bűnös. De még így is hozzád vágyik minden porcikám. Emelj fel...

Az Ember minden nap a feje után rohan. Feltehetőleg azt nem hagyja el. Folyamatosan szétesik az élete, persze közben személyes hóbortjainak is élnie kell valahogy. Meg persze ott van a Főnök, akinek meg kéne felelnie. Magáról nem is beszélve. Egy nap számtalanszor szétesik és összerakja magát. A megsemmisülés pillanatában pedig kiderül, hogy minden rendben van? Rajong a számokért. Reggelizés közben a szemközti panelt figyelte, az utca történéseit, ahogy kibontakozott egy újabb nap a szemei...