Gondolatok a vágyról
A vágyam egy naplemente színű, félve lopódzó állat, felhúzott ínnyel és tűhegyes fogakkal. Léptei puhák, mint az első hó, így nem hallom mikor kezdi húsomat mardosni. Én menekülök előle, ő pedig engem vizslat futásra készen, valahol préda és ragadozó között lehet – vagy tán egyik sem. Annyira furcsa dolgokat akar, mindnek egy tétel van a mélyén. Vágyik rá, mint kivetett, felborzolt szőrű, nedves orrú, félő szemű sarokbaszorított. És ha a tétel teljesül még különösebb dolgokat áhít, ami már...