Holnapután

Talán másképp kel fel a nap

Nyugdíjba küldve az ezüstben

Fetrengő fáradt holdat

Másképp lép be a poros

Szobapadlón, kopott asztalod alatt.

Talán maradnak még percek

A reggeli teádba fúltan

Hiába süt máshogy a nap

Nem múlnak el olyan gyorsan

E burjánzó rohanásban.

S majd ha nap-nap után

Újra beköszön a régi fáradt

Hold-a nap után

Talán az idő is megpihen

Ott, a teáscsészéd alján.

Ezüst köpenyes barátod alatt

Már lilásan virít a pirkadat

S arannyal borítva fehér faladat,

Másként mosolyog -

Másként tör be hozzád a nap.