Álomgyár

Gyártósoron jövök én is, megint

minden egyes holnappal

vál - ta - ko - zom

szürke gyolcsba öltözött munkások

finomhangolják a szalagon futókat

összenézünk a szembejövővel

Hova tartanak a sávok?

visszanézve

én is úgy működöm

mint a gyár kocka tere:

dolgokat teszek egymás után

magamat sorolom

naphosszat

nem látszik a vége

aztán a műszak utáni öröm

az alkohol az agyban

ahogy placcsan

meg-nem-nézett napnyugta

délutáni szunnyadás-ébredés

Nem emlékszem milyen világ ez.

az álmokat kilúgozza valami

halkan

a holnapot emelik rám

a gyártósorról

én lettem ma is

biztonságos munkakörnyezet

nincs elágazás a sorokon

(nem tudnám követni magamat)

Akarat jobban kell, mint bármi más

hátha szabad

meghalni unalmas

rendezettségben

újra-munka, sötétben kelés, sörszagú áhitat

minden ismétlődik, tehát: él

Hát éljen!

nap nap után

mindig éppen megfelelőek a körülmények

véges elemből állok, állapot-fáradok

kezdek kifogyni magamból

élére vasalt szolga-ruhám

hajtogatom

majd holnap után

én is olyan leszek, mint az állatok