A „holnapután” számomra személyes reflexió: annak felismerése, hogy én vagyok az, akit az előttem járók maguk után hagytak. Arcuk, emlékük és hiányuk bennem él tovább. És egyszer majd én is hátrahagyok valamit – embereket, tárgyakat, emlékeket – amelyek másokban folytatódnak. Alkotásom a múlt és a jövő  találkozásának töredékes lenyomata.