Gyártósoron jövök én is, megint minden egyes holnappal vál - ta - ko - zom szürke gyolcsba öltözött munkások finomhangolják a szalagon futókat összenézünk a szembejövővel Hova tartanak a sávok? visszanézve én is úgy működöm mint a gyár kocka tere: dolgokat teszek egymás után magamat sorolom naphosszat nem látszik a vége aztán a műszak utáni öröm az alkohol az agyban ahogy placcsan meg-nem-nézett napnyugta délutáni szunnyadás-ébredés Nem emlékszem milyen világ ez. az álmokat kilúgozza valami...